Gönyörű napsütötte délután van. A madarak lágy, ringató hangon csicseregnek,
elbűvölő dalukat szerteszét hordja a hűs szellő. A gimnázium előtt állok, egy szokásos
napon, várom a barátaim, hogy együtt mehessünk a sarkon túli fagyizóba. Szeretek velük lenni,
úgy érzem a társaságukban elengedhetem magam, s az lehetek,ki igazán vagyok.
Pláne akkor jó a társaságukban lenni, ha ennyi gondod van, mit nekem.
Jövő hét pénteken lesz az érettségi matematikából, a lehető legjobban szeretném megírni, és
ehhez nem az kell, hogy rágörcsöljek a tanulásra, hanem az,hogy elengedje magam.
A közelből ismerős hang tűnik fel, a nevem kiabálja.
- Lucy! ...Lucy! Már mindenhol kerestünk. Úgy volt, hogy a folyosón találkozunk.- Mondta Taylor.
- Jajj, neharagudjatok lányok, tudjátok annyi gondom van mostanság, hogy még a fejemet is elhagynám,
ha nem lenne a nyakamhoz erősítve.
Az írásbeli miatt görcsölsz?- kérdezte Kamil.
-Igen, tudjátok a szüleim elvárják, hogy legalább 90 százalékot elérjek, csak, hogy én nem vagyok olyan jó matematikából.
- Ugyan már, hiszen matematikából te vagy a harmadik legjobb az osztályban.- felelt Taylor.
-Nem kell aggódnod, tudom, hogy képes vagy megírni 90 százalék fölé.- Mondta biztatóan Kamil.
- Köszi lányok, ti mindig megtudtok nyugtatni.
-Siessünk a fagyizóba, mert már fél 5 múlt.- Mondta Taylor.
A fagyizóba menet különös érzés fogott el. Egy csodaszép dallam járt a fejeben, s muszáj volt eldúdolnom.
Sajnos a lányok kinevettek, többre számítottam tőlük.
Odaértünk a fagyizóba, rendeltük, én a szokások kedvencemet, vaníliát és epret kértem. Leültünk egy asztalhoz és
elkezdtünk beszélgetni a szokásos lányos témákról, amikor valami igencsak megütötte a szemem:
Elkezdtem feltűnően nézni a szomszéd asztalnál ülő fiút.
Nagyon helyesnek tartottam a ragyogó sötétbarna szemeivel, a csodálatos mosolyával és a hollófekete hajával.
Hirtelen rámnézett és én gyorsan elkaptam róla a tekintetem.
Kamil és Taylor elkezdtek lányosan vihogni. Mivel látták, hogy a helyes fiút bámulom, volt is rá okuk.
-Lucy...csak nem szemezgetsz valakivel? :D Azt hittem az éredtségire és nem a fiúkra koncentrálsz.-mondták a lányok
-Tényleg az írásbelire kell készülnöm. Ha nem bánjátok hazamegyek, rengeteget kell még tanulnom.
- Rendben, jó tanulást és ne vegyék el fiúk az eszed.
Hazafelé menet nem tudtam másra gondolni, mint arra a fiúra és a lányokra...
Igazuk van... a tanulásra kell koncentrálnom, nem vehetik el holmi fiúk az eszem.
Mikor hazaértem felmentem a szobámba, ledobódtam az ágyamra és lázasan elkezdtem tanulni a matematikát.
Úgy éreztem, mintha üres lenne a fejem ,és semmi sem menne.
Fáradt voltam, ezért lefeküdtem az élénkrózsaszín, csipkés ágyhuzatomra a husky kutyámmal Fruttie-val és elaludtam.
Másnap reggel negyed a szokásos időpontomban, negyed nyolckor keltem.
Ép elég volt háromnegyed óra ahhoz, hogy elkészüljek és nyolcra már a gimnáziumban lehessek.
Még félálomban, mint aki most készül a téli álomra, lesétáltam a lépcsőn, közben nagyokat ásítottam és a szemeimet
dörzsöltem. Anya lent már várt a reggelivel, ami ezúttal egy kis zabpehely volt csokis tejjel.
- Jó reggelt Lucy! - Köszönt a mindig élénk és mosolygós Anya.
Anya olyan ember, akinek csak ritkán csúcsosodik lefelé a szája. Vidám és naprakész volt minden reggel,
de én ezt szeretem annyira benne.
Megreggeliztünk, majd hosszasan kérdezgetett az iskolában történtekről és a fagyizásról.
A fiút nem említettem neki, nem szereti, ha fiúkkal vagyok, mivel az apám hűtlen volt hozzá, három évesen koromban hagyott el minket
és Berlinbe költözött. Igaz, hogy még kicsi koromban hagyott itt minket, de nincsenek szép emlékeim róla.
Állandóan ideges és agresszív volt, nem szerettem őt. Nem is volt okom szeretni, lekezelően bánt velem,
nem is szeretett. Nem is hiányzik nekem, bizonyára neki sem hiányzom, hisz egyszer sem látogatott meg
vagy hívott fel. Anyám ezért nem szereti, ha fiúkról van szó.
Megreggeliztünk, én pedig rohantam fel a szobámba felöltözni, mert már késésben voltam.
Felkaptam az első göncöt, ami a kezem ügyébe esett, rá a farmerkabátomat és rohantam is a
buazmegállóba. Az iskolába menet Tayloron és Kamilon gondolkodtam, biztos elérték
a korábbi buszt, hogy nem ezzel jöttek.
Szerencsöre mög a tanár előtt beértem az osztályba, és levágódtam az első padba.
Egy percel később már hallottam, ahogy ms.Night csörtet fel magassarkú cipőiben a lépcsőn.
Belépett az osztályba egy fiúval. Ahogy megláttam a fiút meglepetten rezzentem össze. A
fiú,akit Night tanárnő magával hozott nem volt más, mint a tegnapi srác a fagyizóból.
- Jó reggelt diákok! A mai óra elején had mutassam be nektem az új évfolyamtársatokat, Nick Lewis.
- Sziasztok!- mondta megszeppenve, bátortalanul Nick, azután leült mellém.
Nem tudtam koncentrálni az órán, csak rá tudtam gondolni, mintha teljesen eluralkodott volna rajtam.
Végre megszólalt csengő, én pedig megkönnyebbülten felsóhalytottam.
Előhalásztam a táskámból a vizesüvegemet és ittam belle, amikor Nick odajött hozzám és kedvesen köszönt:
- Szia! Neharagudj, hogy zavarlak, de megtudnád nekem mutatni, hol van az igazgatói iroda?
- Öhmm.... de, persze egy perc és megmutatom.- mondtam
Elkísértem az irodához, utána masíroztam be a tanterembe, hogy megkeressem Taylort és Kamilt.
- Ez az amire gondolok?- mondta Taylor.
- Lucy, te egyértelműen tettszel az új srácnak.- Felelte Kamil.
-Tényleg? Mármint ez nem igaz, ez nem lehetséges....- mondtam, de akkor miért ült mellém és
miért engem kért meg, hogy vezessem az irodához...
Egész nap nem szólt hozzám. Véget ért a tanítás, és a zajongó, gimisek egyszerre rohantak a folyosóra, hogy találkozhassanak
barátaikkal és együtt mehessenek haza vagy a plázába.
Taylorral és Kamillal elmentünk beszélgetni a plázába a kedvenc kávézónkba.
Végigbeszéltük az egész odáig vezető utat, persze más sem volt a téma, mint én és Nick.
- Jajj kérlek száljatok már le erről a témáról, tök mindegy, hogy tetszek e neki vagy sem.- Mondtam felháborodottan.
- Okés, de olyan jó lenne, ha járnátok!- Mondták a lányok.
- Még csak az kell nekem! Nem elég, hogy nyakamon a matematika írásbeli, de még fiúzzak is? Ha jól emlékszem tegnap
ti mondtátok, hogy el ne vegyék a fiúk az eszem.
- Rendben, te tudod.- mondták a lányok.
Rendeltünk három szelet süteményt, és jóízűen elkezdtük enni, amikor Nick és pár fiú jelent meg.
Jajj istenem- gondoltam magamban. Hát már egy perc nyugalmam sem lehet?
Megint ugyanaz a forgatókönyv?! Én mondom, mintha követne ez a srác.
Nick odajött hozzám, és elkezdett beszélni:
-Öhm... szia ....
-Lucy - mondtam
-Igen az.... na szóval, csak szerettem volna megköszönni, hogy ma olyan rendes voltál,
hogy megmutattad hol van az igazgatói és ha lenne kedved, akkor holnap elmehetnénk valahová.- mondta bátortalanul Nick.
- Hááát, rendben, akkor holnap.- Feleltem.
Azzal letett egy kis cédulát az asztalra. A telefonszáma volt.
Elköszöntem a lányoktól és rohantam haza. Otthon ismét csak ledőltem a csipkés ágyhuzatomra,
és elmerültem a gondolataimban, Fruttie simogatása közben. Ő mindig megnyugtat. és felvidít,
bármennyire is magam alatt vagyok. De a különleges képessége most nem vált be.
Estig gondolkodtam a történteken, mikor ránéztem az órára, és megállapítottam, hogy kezdődik a kedvenc
sorozatom, amit a világért se hagynék ki. Lementem a nappaliba és kényelmesen elhelyezkedtem a bársonnyal bevont
rozsdabarna kanapén. Fél nyolcig tévéztem, mikor nagyon elálmosodtam, úgytűnik, hogy Fruttie nem, de a Tv- segített némileg
elterelni a gondolataimat, és sikerült mégbékélnem a gondolattal, hogy holnap randira megyek.
Túl fáradt voltam felmenni a szobámba, ezért csak lehalkítottam a Tv-t és lehunytam a szemem.
elbűvölő dalukat szerteszét hordja a hűs szellő. A gimnázium előtt állok, egy szokásos
napon, várom a barátaim, hogy együtt mehessünk a sarkon túli fagyizóba. Szeretek velük lenni,
úgy érzem a társaságukban elengedhetem magam, s az lehetek,ki igazán vagyok.
Pláne akkor jó a társaságukban lenni, ha ennyi gondod van, mit nekem.
Jövő hét pénteken lesz az érettségi matematikából, a lehető legjobban szeretném megírni, és
ehhez nem az kell, hogy rágörcsöljek a tanulásra, hanem az,hogy elengedje magam.
A közelből ismerős hang tűnik fel, a nevem kiabálja.
- Lucy! ...Lucy! Már mindenhol kerestünk. Úgy volt, hogy a folyosón találkozunk.- Mondta Taylor.
- Jajj, neharagudjatok lányok, tudjátok annyi gondom van mostanság, hogy még a fejemet is elhagynám,
ha nem lenne a nyakamhoz erősítve.
Az írásbeli miatt görcsölsz?- kérdezte Kamil.
-Igen, tudjátok a szüleim elvárják, hogy legalább 90 százalékot elérjek, csak, hogy én nem vagyok olyan jó matematikából.
- Ugyan már, hiszen matematikából te vagy a harmadik legjobb az osztályban.- felelt Taylor.
-Nem kell aggódnod, tudom, hogy képes vagy megírni 90 százalék fölé.- Mondta biztatóan Kamil.
- Köszi lányok, ti mindig megtudtok nyugtatni.
-Siessünk a fagyizóba, mert már fél 5 múlt.- Mondta Taylor.
A fagyizóba menet különös érzés fogott el. Egy csodaszép dallam járt a fejeben, s muszáj volt eldúdolnom.
Sajnos a lányok kinevettek, többre számítottam tőlük.
Odaértünk a fagyizóba, rendeltük, én a szokások kedvencemet, vaníliát és epret kértem. Leültünk egy asztalhoz és
elkezdtünk beszélgetni a szokásos lányos témákról, amikor valami igencsak megütötte a szemem:
Elkezdtem feltűnően nézni a szomszéd asztalnál ülő fiút.
Nagyon helyesnek tartottam a ragyogó sötétbarna szemeivel, a csodálatos mosolyával és a hollófekete hajával.
Hirtelen rámnézett és én gyorsan elkaptam róla a tekintetem.
Kamil és Taylor elkezdtek lányosan vihogni. Mivel látták, hogy a helyes fiút bámulom, volt is rá okuk.
-Lucy...csak nem szemezgetsz valakivel? :D Azt hittem az éredtségire és nem a fiúkra koncentrálsz.-mondták a lányok
-Tényleg az írásbelire kell készülnöm. Ha nem bánjátok hazamegyek, rengeteget kell még tanulnom.
- Rendben, jó tanulást és ne vegyék el fiúk az eszed.
Hazafelé menet nem tudtam másra gondolni, mint arra a fiúra és a lányokra...
Igazuk van... a tanulásra kell koncentrálnom, nem vehetik el holmi fiúk az eszem.
Mikor hazaértem felmentem a szobámba, ledobódtam az ágyamra és lázasan elkezdtem tanulni a matematikát.
Úgy éreztem, mintha üres lenne a fejem ,és semmi sem menne.
Fáradt voltam, ezért lefeküdtem az élénkrózsaszín, csipkés ágyhuzatomra a husky kutyámmal Fruttie-val és elaludtam.
Másnap reggel negyed a szokásos időpontomban, negyed nyolckor keltem.
Ép elég volt háromnegyed óra ahhoz, hogy elkészüljek és nyolcra már a gimnáziumban lehessek.
Még félálomban, mint aki most készül a téli álomra, lesétáltam a lépcsőn, közben nagyokat ásítottam és a szemeimet
dörzsöltem. Anya lent már várt a reggelivel, ami ezúttal egy kis zabpehely volt csokis tejjel.
- Jó reggelt Lucy! - Köszönt a mindig élénk és mosolygós Anya.
Anya olyan ember, akinek csak ritkán csúcsosodik lefelé a szája. Vidám és naprakész volt minden reggel,
de én ezt szeretem annyira benne.
Megreggeliztünk, majd hosszasan kérdezgetett az iskolában történtekről és a fagyizásról.
A fiút nem említettem neki, nem szereti, ha fiúkkal vagyok, mivel az apám hűtlen volt hozzá, három évesen koromban hagyott el minket
és Berlinbe költözött. Igaz, hogy még kicsi koromban hagyott itt minket, de nincsenek szép emlékeim róla.
Állandóan ideges és agresszív volt, nem szerettem őt. Nem is volt okom szeretni, lekezelően bánt velem,
nem is szeretett. Nem is hiányzik nekem, bizonyára neki sem hiányzom, hisz egyszer sem látogatott meg
vagy hívott fel. Anyám ezért nem szereti, ha fiúkról van szó.
Megreggeliztünk, én pedig rohantam fel a szobámba felöltözni, mert már késésben voltam.
Felkaptam az első göncöt, ami a kezem ügyébe esett, rá a farmerkabátomat és rohantam is a
buazmegállóba. Az iskolába menet Tayloron és Kamilon gondolkodtam, biztos elérték
a korábbi buszt, hogy nem ezzel jöttek.
Szerencsöre mög a tanár előtt beértem az osztályba, és levágódtam az első padba.
Egy percel később már hallottam, ahogy ms.Night csörtet fel magassarkú cipőiben a lépcsőn.
Belépett az osztályba egy fiúval. Ahogy megláttam a fiút meglepetten rezzentem össze. A
fiú,akit Night tanárnő magával hozott nem volt más, mint a tegnapi srác a fagyizóból.
- Jó reggelt diákok! A mai óra elején had mutassam be nektem az új évfolyamtársatokat, Nick Lewis.
- Sziasztok!- mondta megszeppenve, bátortalanul Nick, azután leült mellém.
Nem tudtam koncentrálni az órán, csak rá tudtam gondolni, mintha teljesen eluralkodott volna rajtam.
Végre megszólalt csengő, én pedig megkönnyebbülten felsóhalytottam.
Előhalásztam a táskámból a vizesüvegemet és ittam belle, amikor Nick odajött hozzám és kedvesen köszönt:
- Szia! Neharagudj, hogy zavarlak, de megtudnád nekem mutatni, hol van az igazgatói iroda?
- Öhmm.... de, persze egy perc és megmutatom.- mondtam
Elkísértem az irodához, utána masíroztam be a tanterembe, hogy megkeressem Taylort és Kamilt.
- Ez az amire gondolok?- mondta Taylor.
- Lucy, te egyértelműen tettszel az új srácnak.- Felelte Kamil.
-Tényleg? Mármint ez nem igaz, ez nem lehetséges....- mondtam, de akkor miért ült mellém és
miért engem kért meg, hogy vezessem az irodához...
Egész nap nem szólt hozzám. Véget ért a tanítás, és a zajongó, gimisek egyszerre rohantak a folyosóra, hogy találkozhassanak
barátaikkal és együtt mehessenek haza vagy a plázába.
Taylorral és Kamillal elmentünk beszélgetni a plázába a kedvenc kávézónkba.
Végigbeszéltük az egész odáig vezető utat, persze más sem volt a téma, mint én és Nick.
- Jajj kérlek száljatok már le erről a témáról, tök mindegy, hogy tetszek e neki vagy sem.- Mondtam felháborodottan.
- Okés, de olyan jó lenne, ha járnátok!- Mondták a lányok.
- Még csak az kell nekem! Nem elég, hogy nyakamon a matematika írásbeli, de még fiúzzak is? Ha jól emlékszem tegnap
ti mondtátok, hogy el ne vegyék a fiúk az eszem.
- Rendben, te tudod.- mondták a lányok.
Rendeltünk három szelet süteményt, és jóízűen elkezdtük enni, amikor Nick és pár fiú jelent meg.
Jajj istenem- gondoltam magamban. Hát már egy perc nyugalmam sem lehet?
Megint ugyanaz a forgatókönyv?! Én mondom, mintha követne ez a srác.
Nick odajött hozzám, és elkezdett beszélni:
-Öhm... szia ....
-Lucy - mondtam
-Igen az.... na szóval, csak szerettem volna megköszönni, hogy ma olyan rendes voltál,
hogy megmutattad hol van az igazgatói és ha lenne kedved, akkor holnap elmehetnénk valahová.- mondta bátortalanul Nick.
- Hááát, rendben, akkor holnap.- Feleltem.
Azzal letett egy kis cédulát az asztalra. A telefonszáma volt.
Elköszöntem a lányoktól és rohantam haza. Otthon ismét csak ledőltem a csipkés ágyhuzatomra,
és elmerültem a gondolataimban, Fruttie simogatása közben. Ő mindig megnyugtat. és felvidít,
bármennyire is magam alatt vagyok. De a különleges képessége most nem vált be.
Estig gondolkodtam a történteken, mikor ránéztem az órára, és megállapítottam, hogy kezdődik a kedvenc
sorozatom, amit a világért se hagynék ki. Lementem a nappaliba és kényelmesen elhelyezkedtem a bársonnyal bevont
rozsdabarna kanapén. Fél nyolcig tévéztem, mikor nagyon elálmosodtam, úgytűnik, hogy Fruttie nem, de a Tv- segített némileg
elterelni a gondolataimat, és sikerült mégbékélnem a gondolattal, hogy holnap randira megyek.
Túl fáradt voltam felmenni a szobámba, ezért csak lehalkítottam a Tv-t és lehunytam a szemem.
